Néha lesz ilyen kis agyzörgedelem kihangosítás is a blogon, ami nem feltétlen izomszigorú látványvideó miatti horzsolás... hanem inkább azért "horzsol" mert elgondolkodtat... úgy is mondhatnám ezek a bejegyzések szerintem belülről horzsolják le a hétköznapok szürke páncélját ;)
Egészen meglepett, hogy mennyi közeli ismerősöm falta Bede Márton 14 lépés a boldogtalansághoz és az életed romba döntéséhez c. cikkét a 444.hu-n... like-olta, megosztotta mindenki és ez tényleg azt jelenti, hogy kicsit nyikorgós korban élünk, kicsit mindenki magára ismert és tenni akar ellene hangoztatni, hallatni mit ne csináljunk. Törekednünk kell a boldogságra, észre kell vennünk a jót, a kellemeset és hagyni kell érvényesülni, elhatalmasodni azt az érzés. Nem pont fordítva, mármint, hogy a nyomasztó dolgokat köbre emeljük a folyamatos rágódással és (ön)marcangolással. A problémákat, feladatokat meg kell oldani, neki kell menni egyesével fel kell dolgozni őket, nem görgetjük őket, ezekkel tökéletesen egyet is értek... és nap mint nap figyelmeztetem is magam erre, amikor épp görgetni, halmozni készülök nagy erőkkel ;)
Ilyen dolog az is amikor az ember fogadalmakat köt... ez így év vége felé különösen aktuális lesz. Valamin változtatni akarunk és ezért "megfogadunk". A naaaagy klasszikus újévi fogadalom bullshit, mert hát valljuk be... néhány hónap után a fogadalmak 90% elhalványodik. Ne halványodjon, tartsunk ki! Erre egy módszert említenék amit használok... küldj üzenetet magadnak a jövőbe! Megírod magadnak, beállítod mikor kapd meg a jövőben (pl.: évente, fél évente stb.) és jön a levél amikor már elfelejtkeztél róla... senkit nem kell beavatnod... magadnak csinálod, figyelmezteted magad.
Persze van, aki pont a fenti elévülés miatt nem fogadkozik újévkor... még tágabb emberhalmazt érint a célkitűzés... nagyon fontos... még az esetleges kudarc miatt is... mert megvizsgálható az ok amiért nem sikerült és abból új célt lehet kikövetkeztetni és kitűzni. Tűzzünk tehát ki célokat magunk elé! Éves célokat, nem is túl távoli, de nem is túl közeli határidő. Legyen könnyen elérhető, közepesen nehéz és igazán elismerésre méltó keményen megküzdős célunk. Kell a könnyű a "sikerélmény katalizátorsága" miatt, kell a közepes a befektetett munkát követő rövidtávú "elérhetőség érzet" miatt és kell a nehéz a katarzis miatt, amikor a verejtéktengert átúszva elégedetten lehet hátradőlni a székben egy pohár borba kortyolva.
De hát mi legyen a cél? Ebben segít az alábbi remek kis videó... megkérdeztek szülőket arról, hogyan képzelik a jövőt... aztán levetítették nekik mit nyilatkozott gyermekük a vágyaikról. A felnőttség megtört pesszimista énképe belenéz a gyerekkor eredendő optimista tükrébe. Nekem most ez az, ami horzsol, mivel pont a napokban agyaltam azon, hogy bizony jövő évi éves célom és az azt követő éves célok egészen biztosan más jellegűek lesznek, mint az eddigiek voltak. Hogyan legyen szebb jövőnk? Első lépés: törekedjünk arra, hogy valóra váltsuk "apróságaink" álmát... ezért ők mosolyogni fognak ránk olyan ember pedig nincs, akire ha egy gyerek rámosolyog ne mosolyodna el...
